Megyénk legnagyobb lélekszámú települése, a 72 000 lakosú Tatabánya 1947-ben négy község: Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya egyesülésével alakult várossá. 1950-ben Komárom megye székhelye lett, 1991-ben pedig megyei jogú városi rangot kapott. A település 91 km2 területen fekszik, 14 km hosszúságban, a Dunántúli-középhegység részei, a Vértes és a Gerecse közötti törésvonalban. Közúti és vasúti közlekedési csomópont, az M1-es autópálya és a Budapest-Bécs nemzetközi vasútvonal mellett helyezkedik el.
A természeti kincsekben gazdag, hegyláncokkal s a köztük húzódó patakokkal, forrásokkal szabdalt Tatabányai-medence ideális lakóhely volt a kezdetektől az ember számára. Területén a paleolitikumtól (őskőkor) éltek emberek. Legfontosabb régészeti lelőhelyük a Tatabánya felett lévő Szelim-barlang. A közeli Vértesszőlősön pedig az előember majd félmillió éves maradványai kerültek elő. Tatabánya város elődtelepüléseinek honfoglalás kori történetéhez számos legenda kapcsolódik. A bánhidai csata legendáját a közhiedelemben a Kő-hegy tetején felállított Turul emlékmű, valamint Feszty Árpádnak a csatáról készített nagyméretű festménye is erősítette. A régészeti feltárások anyagát a Tatabányai Múzeumban állandó kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők.
Az államalapítást követően létrejött történelmi falvaink már kialakulásuktól szervesen kötődtek a magyar történelem egy-egy mozzanatához. A Bél Mátyás leírásában említett „régi országút”, az ún. mészárosok útja évszázadokon keresztül jelentős kereskedelmi út volt. Ezen hajtották a szarvasmarhákat az Alföldről vagy még távolabbról Nyugat-Európa piacai felé. Ez az út mindhárom elődközségünket érintette. A települések neve megtalálható már a korai történeti forrásokban is. Galláról először egy 1251-es oklevél tesz említést, 1440-ben pedig két Gallát említ egy oklevél: Kisgalya (Kisgalla) és Galya maior (Nagygalla) néven; Bánhida nevét pedig egy 1288-as királyi oklevél rögzíti.
A mohácsi csatavesztés után a török hadak ezt a vidéket is felégették. A lakosság vagy elmenekült, vagy török rabságba került. A terület birtokosai gyakran változtak. Tatát gróf Esterházy József 1727-ben vásárolta meg, a hozzá tartozó falvakkal. Így alakult ki a tatai-gesztesi uradalom, amelyhez Alsógalla, Bánhida és Felsőgalla is tartozott. Az új földesúr nagyszabású telepítésbe kezdett, hogy az elnéptelenedett falvakat benépesítse. Az első magyarországi népszámlálás idején, 1785-ben a három községben 2566 fő élt. A két Galla lakói németek, Bánhida lakosai pedig kétharmad részben szlovákok voltak.
A három település és a környék életében a döntő változást a XIX. század végén a szénbányászat megjelenése jelentette, ami teljesen megváltoztatta a községek korábbi életét, arculatát. Az 1896-ban kiemelt első csille szenet követően a szénkitermelés folyamatos növelésével a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. egy sokszínű gazdasági tevékenységet, több lábon álló gazdaságot épített fel. A bányászat fejlődése már a századforduló után, 1902-ben megteremtette az önálló Tatabánya települést. A gazdasági fellendülés a lélekszámban, az életmódban, az építkezésekben s a kultúrában egyaránt jelentős változásokat hozott. 1940-re az egykori bányatelepből Észak-Dunántúl egyik legjelentősebb gyáripari centruma alakult ki, ahol az üzemek 10 ezer embernek munkát, s ezáltal mintegy 30 ezer embernek megélhetést biztosítottak, megteremtve a „magyar Ruhr-vidék”-et.
A munkáskolóniák felépítésével a községek szinte teljesen összekapcsolódtak. Gazdasági és közigazgatási szempontból egyaránt indokolt volt egyesítésük. A bányák államosítása meggyorsította ezt a folyamatot. A Tatabánya néven 1947-ben egyesített négy község, várossá válásakor az ország szénbányászatának és nehéziparának egyik jelentős centruma volt. Az ország szénszükségletének kétharmadát a tatabányai szénbányák adták.
A megyeszékhelyi rang elnyerése újabb lökést adott a város fejlődésének. Egymás után épültek az új lakótelepek, amelyekre a további iparosítás miatt is nagy szükség volt. Az 1950-es és 60-as évek iparfejlesztési politikája a tatabányai széntermelés felfutását igényelte. Történelme során immár harmadik betelepítési korszakát élte meg ezekben az években e terület. A szénbányászat 15-17 ezer alkalmazottat foglalkoztatott fénykorában, s szinte nem volt család a városban, amelynek ne lett volna valamilyen kötődése a bányavállalathoz. A 60-as években nagy lendülettel folytatódott tovább az 1950-ben megkezdett új városközpont kialakítása. Az új városrészek felépítése mellett ugyanakkor, az alábányászás okozta problémák miatt, a századelőn épült kolóniákat sorra-rendre le kellett bontani.
A régi tatabányai szénmedence bányáiban azonban 1987-re a szénvagyon kimerült, s a bányaüzemek megszűntek. Néhány évig még a megyehatáron kívüli, ún. eocén bányákból folytatódott tovább a széntermelés. Az egykori 26 tatabányai akna és 5 külfejtés emlékét ma a XV-ös akna területén kialakított Szabadtéri Bányászati Ipari Skanzen őrzi.
A rendszerváltás után a piacgazdaságra való áttérés gazdasági szerkezetváltást tett szükségessé. A szénbányászat és a rá épült nehézipar 110 év után végleg megszűnt. Az 1989-es rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági változások nehézségeit a város önkormányzata tudatos várospolitikával, tervszerű gazdaságfejlesztési munkával, és az itt élő polgárok aktív közreműködésével tudta áthidalni, s ennek köszönhetően Tatabánya gazdasága újjáéledt. Új vállalatok, gyárak sora települt a városba, több ezer új munkahely teremtődött, s ma Tatabányát az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településeként tartják számon.
Az ezeréves múlttal rendelkező város nem egy évszázadok fejlődése során kialakult település. Egyedivé az teszi, hogy történetében mindaz tetten érhető, ami a XX. századi magyar valóságban a társadalmi fejlődést befolyásolta. Településünk a XX. század szülötte, a század tükre, a század városa. Tatabánya érdekes, izgalmas, folyton változó város, melynek látnivalói is érdeklődést kelthetnek az ide látogatóban.
Actions implemented in the field of building performance:
Biogáz erőmű építése folyamatban van, valamint a fűtőerőműben biomassza kazánok telepítése történik.
Is collective membership possible ? 
